Day 2

Egy szépítő alvást követően sikerült jetlagmentesen felébrednünk, viszonylag korán kezdtem el pislogni, így volt szerencsém megcsodálni a felkelő nap fényében a város körvonalait, ez így nézett ki a szobából:

Hát ezt nézegetve nem tudtam abbahagyni a mosolygást, boldogság a köbön. :) Ezt követően egy gyors reggeli a hotelben, és mint mindenütt Ázsiában, itt is volt Egg Station, ahol megsütik a szupi helyi omlettet félbe hajtva, pontosan azokkal a hozzávalókkal, amire az ember vágyik.

Hosszú napnak néztünk elébe, az első állomásunk a Petronas volt kívülről nappali fényben, majd beugrottunk megvenni a jegyeket, hogy felmehessünk, de csak délutánra kaptunk időpontot. (ergó jó tanács: vegyétek meg online előre, és akkor jobban tudtok tervezni)

Na azért nem estünk kétségbe, a Suria KLCC plázán keresztül kisétáltunk a KLCC parkba és tettünk egy hatalmas sétát.

Egy gyönyörű, zöld, tiszta park, amilyenről mi csak álmodozunk itthon, sehol nem láttunk szemetet, az emberek nyugodtan bóklásztak, futottak vagy pihengettek itt. A rekkenő hőség ellenére is élmény volt ebben a kis oázisban sétálni, szerintem a képek magukért beszélnek. 

A séta után még volt egy erős óránk a Petronas visitig, így elsétáltunk a Menara towerhez, ahonnan még szebb a kilátás a városba, mint a Petronasból és fel is mentünk a tetejére. Ami jó, hogy van egy busz, ami felvisz a bejárathoz, azért azon az emelkedőn felmászni 40 fokban eléggé fájt volna:)  Itt van fent az a csodás plexi, amire ha kiállsz, olyan érzésed van, mintha semmi nem lenne alattad, na mi ezt kihagytuk, mert Gábor brutál tériszonyos, meg kábé 50-en álltak sorba, ettől függetlenül a kilátás elképesztő volt, elidőztünk fenn egy fél órát.

Majd visszaindultunk a Petronasba, hiszen ildomos ott lenni negyed órával a látogatás kezdete előtt.

A Petronas látogatás összesen kb 45 percet vett igénybe két megálló volt, az első az Observation Decknél, ez a 41-42. emeletnél található, innen ilyen volt a kilátás:

Majd az itteni bámészkodást követően tovább mentünk a tetejére, a 83. emeletre :)

Elképesztő épület, csodás kilátás, sosem felejtem el! A szédítő magasságot követően továbbálltunk, hogy megcsodáljuk a a Mardeka Square-t, a függetlenség terét. Amúgy nagyrészt füves terület, régen sokat kriketteztek itt. Állati meleg volt, kezdtünk szabályosan rosszul lenni, miközben jött a vihar.

Így elindultunk az innen nem messze lévő Chinatown-ba, hogy körülnézzünk és persze a kaja sem maradhatott el. Chinatown a szokásos kínai negyed benyomását keltette, a szagok, az arcok és a forgatag mind ott voltak, sokaknak ez lehet hogy visszataszító, én viszont odáig vagyok az ilyen helyekért.

Az Old China Caféba tértünk be egy kis lunchra, ami már az 1900-as évek eleje óta megtalálható, a hely tényleg átadja ezt a feelinget a berendezésével és a hangulatával együtt. Az ebéd hibátlan volt. Tavaszi tekerccsel kezdtünk, majd főételként Nyonya Rendang Chickent fogyasztottunk kókuszos rizzsel, a Tiger sör nem maradhatott el. 

Immár teli hassal visszatértünk a hotelbe, ahol egy újabb vihar előtti medenceparti punnyadással jutalmaztunk magunkat a 17 km-es gyaloglásért, amit ezen a napon teljesítettünk. A medence konkrétan a 6. emeleten volt, körbe mindenütt magas épületek és vagány esti fények. 

Este a hotelben volt büfé vacsora, ahol ismét istenieket ettünk, kezdtünk a made your own soup pultnál, ahol isteni ázsiai tésztalevest pakoltunk össze magunknak.

Utána jött egy kis sushi, majd grillezett lazac salival, kagyló, garnéla és társaik.

Desszert szempotnjából külön kiemelném a csoki szökőkút és Gábor intim kapcsolatát :)

Day 3

A harmadik napra a Batu caves-hez való kirándulást időzítettük, ami a hinduk szent helye Malajziában. Szerencsére remek közlekedés van, így a KL Sentralról induló Commuter-rel fél óra alatt ott is voltunk. Elképesztő meleg volt, patakokban folyt rólunk a víz, amikor megérkeztünk.

A helyet nem ajánlom a lépcsőellenes embereknek, ugyanis 272 lépcsőfok vezet felfelé. Utunkat majmok keresztezték, akik lopnak és az egyik csajnak a haját is megtépték, mi nagy ívben elkerültük őket, de ízlések és pofonok. Természetesen hatalmas tömeg volt, és a napi kardiót is kipipáltuk, mire felértünk. A hely tényleg monumentális, és ha az ember KL-ban jár, nem szabad kihagyni.

Visszatérve a városba elmentünk helyi fűszereket és kajákat bespájzolni és letört a körmöm a plázában, így beugorttam a kuala lumpuri pláza körmöséhez, és hát meg kellett állapítanom, hogy örülök, hogy nem ott van az én emberem, a lányok nem tudták megbütykölni a körmömet, de becsületük mellett szóljon, hogy megpróbálták (ez itt a picsás 2sor volt, kösz a figyelmet) ezt követően a pihenést választottuk a medenceparton, majd ismét egy jó kis büfévacsit satay-jal és sütikkel. (Este megint jó kis vihar kerekedett, szeretem ezeket a monszunszerű esőket.)