A negyedik bangkoki napunkon utazás volt a program. Viszonylag korán, 7 körül keltünk, kijelentkeztünk a hotelből, és elindultunk a Don Mueang reptérre. A hotel készségesen hívott nekünk egy taxit, a gondok ott kezdődtek, hogy akkorák voltak a bőröndjeink, hogy az egyik fért csak be a csomagtartóba, azt is gumipókkal kellett rögzíteniük, a másikat az utastérbe kellett begyömöszölni. A reptérre az út kábé fél óra volt, és nevetséges összeget fizettünk érte, konkrétan 1800 forintot, ilynekor mindig a budapesti taxis hiénák jutnak eszembe, na meg a reptéri horror transzfer árak. Ha az ember itt taxizik, mindig órával érdemes menni, mert hajlamosak óra nélkül ultra irreális árakat mondani, szóval taxometer mindig. Megérkezve a reptérre, betértünk a Subwaybe, hogy toljunk valami szendvicsszerűséget indulás előtt, becsekkoltunk, bedobtunk egy KV-t, közben kiderült, hogy egy órás késés lesz.

Ezen meg sem lepődtünk, lévén ázsiai fapados, persze volt bennünk egy kis félsz, hiszen pár éve egy Air Asia gép már lepottyant, de ez volt a leghatékonyabb módja a Surat thani-ba való eljutásnak, már ha nem akar az ember fél napokat thai buszokon zötykölődni. A gép meglepően tiszta és új volt, a személyzet kedves, a repülés problémamentes. Cirka egy órás út után le is szálltunk Surat thaniban. (Ha valaki direkt akarna Samuira repülni, Bangkok Airways-szel megteheti, de drágább is lesz jóval.) Na jó a reptér az kicsit "szocreál" volt, de hamar megpillantottuk a buszunkat, mivel az Air Asia nem repül direkt Samuira, ezért Surat Thaniból busz visz ki a kikötőbe, ahonnan a szigetet egy 1-1.5 órás kompúttal lehet elérni. Na hát a busz út, amire fél órát írtak, két óráig tartott, viszont a komp tartotta a kijelölt utazási időt. Egészen elképesztően tiszta volt a víz, és ahogy megannyi kicsi sziget felsejlett a messzeségben, egyre inkább arra jutottam, ez tényleg a paradicsom :)

Kikötöttünk és épp taxit indultunk keresni, mikor egy pasi lecsapott ránk, hogy neki milyen fasza mini van-je van, menjünk azzal, mondtuk hogy rendben, de akkor keressen még embereket, így is történt, így a szállítási költség is eloszlott. Kábé 10-en ültünk a kisbuszban, és elkezdődött a transzfer a szállodákba, a csúcs az volt, amikor csávókám bepakolt egy kis helyi diszkózenét és bekapcsolta a diszkógömböt.

Megállapítottuk, hogy a sziget elég nagy, ugyanis másfél órát zötykölődtünk és már sötétedett, mire odaértünk szállodánkhoz, a Deva Samui Resorthoz. Meglátva a szállodát már tudtam, nagyon jól választottunk. 

A szobánk hatalmas volt, külön konyha, nappali, king size bed, a tágas teraszon jakuzzi. Minden adott volt a pihenéshez. Miután ledobáltuk a cuccainkat, elindultunk, hogy a szálloda partrészén elköltsünk egy vacsorát. Végülis grillezett güymölcsökre, és húsra szavaztunk, miközben felmértük a terepet, hol is fogunk lakni az elkövetkezendő 6 napban. Tetszett a látvány. 

Amit első este meg kellett állapítsak, Bangkokkal ellentétben, itt rengeteg a szúnyog. És bár Thaiföld nem fokozottan maláriaveszélyes, Dengue láz és egyéb nyalánkságok előfordulhatnak, szóval jobb félni, mint megijedni alapon nem árt fújni magunkat. Én a hazai szúnyogirtómmal kezdtem, ami elvileg trópusi szúnyogokra is jó, mert van benne Deet, nem is kevés 50%, később Samuin vettem helyi szert, aminek a Deet tartalma 95% volt, hagyjuk micsoda méreg, meg milyen a szaga, de utána tényleg egy sem csípett meg. Aminek én marhára örültem, úgyis mindentől parázok. Valamit valamiért.