Miután Lantán eltöltöttünk pár csodálatos napot, elérkezett az indulás ideje, és célba vettük Krabit. Ezúttal a vizi közlekedés mellett döntöttünk, így a Lanta Krabi hajót választottuk. Rekkenő hőségben indultunk el, még szerencse, hogy a hajón volt klíma, bár egyesek a fedélzeten fetrengtek hiányos öltözékben, én benn gubbasztottam én annak örültem, hogy kezd kidugulni a fülem.

A kilátás tényleg csodálatos volt, mint a képeken, ha ráguglizol Thaiföldre, frankón:

Amúgy érdekesen oldották meg a dolgot, mert volt aki Krabi egyik, volt aki másik partjára ment, így a nagy hajó megállt a nyílt vizen, és speed boattal vitték ki az embereket, így minket is a partra, furcsa, de jó megoldás volt.

A szállodánk Krabiban egészen elképesztő hely volt, szikla, lagúna, zöld növények, mint a mesében. Na meg saját privát bungalló jakuzzival és kültéri zuhannyal, imádtuk ezt is.

Mivel csak két esténk volt már Thaiföldön, mindketten kezdtünk kicsit melankólikus hangulatba kerülni. Első esténket a parton töltöttük. Gyönyörű volt az este itt is...

Másnap vásárolgatni mentünk, hogy tuti bevásároljunk mindenkinek valami apróságot, na meg beszerezzek helyi fűszereket, biztos ami tuti. Utolsó esténken egy indiai éttermet vadásztunk le, amit a Tripadvisoron agyonajnároztak, nem érdemtelenül, az utóbbi évek legfinomabb indiai vacsiját költöttük el.

A hazautazás reggelén:

Sajnos hamar eljött a reggel, amikoris indulhattunk haza, nem volt rövid kör. Krabi repterére egy helyi taxis vitt ki minket, elég érdekes volt, valamit szívott útközben, 4 piros lámpán ment át, sportkormány volt a kocsiban és lötyögött, de minket már nem hatott meg, ez a thai style és mi szeretjük:) AZ Air Asia ismét egy órás késést produkált, de sikeresen megérkeztünk Bangkokba, ahol még volt 12 óránk a Dohai gépig, így elmentünk plázázni, majd este 9 körül érkeztünk meg a Nemzetközi reptérre, ahol betámadtuk a Starbucksot, és már nagyon szenvedtünk, ugyanis a gép 01:40kor indult, és késett egy órát. 

Itt épp a reptéren senyvedünk, én már előkészítettem az alvós párnámat.

Anyway, másnap amúgy sikeresen hazaértünk, élményekkel és inputokkal feltöltődve. Egy dolog biztos, ez nem az utolsó Thaiföldi utunk volt, és mindenkinek ajánlom, aki érzi hozzá a kedvet, mert életreszoló élmény volt,a thaiok tényleg irtó cukik, mosolyognak, segítőkészek, minket semmilyen atrocitás nem ért. 10/10.