Összességében 6 csodálatos napot töltöttünk el Samui szigetén, miután lezúztuk a főbb nevezetességeket, sokat pihentünk és mászkáltunk is. Így ebben a posztban megpróbálok még 1-2 élményt megosztani. Szerintem a medencénél / medencében döglést nem lehet megunni, ide két észrevételem van: az egyik, a szálloda személyzete marhára kicserélhette volna a cd-t a pool mellett, mert kicsit már kivoltunk tőle pár nap után, mindeközben a németek nem is sejtették, hogy minden szavukat kihallgattuk. Azért legyünk óvatosak, hogy biztosan beletesszük-e a fejünket a vízbe, mert itt kezdődött a thaiföldi hallójárat gyulladásom, ami marhára nem volt vicces. (de erről majd később.)

Miközben a medence mellett hesszelgettünk egyik nap, láttuk, hogy a parton valami készülődik, asztalokat cipeltek, több asztalt is terítettek, nem bírtuk nem megkérdezni, mi lesz itt? Mondták, hogy beach barbecue, akarunk jönni? Hogy a picsába ne? :) Szóval le is foglaltunk egy asztalt. Svédasztal volt, tengeri herkentyűk, zöldségek, húsok, levesek, gyümnik, egyszóval minden, ami szem szájnak ingere, és amire rámutattál, amennyit akartál - na annyit meggrilleztek neked. Közben hallottad ahogy a hullámok finoman kifutnak a partra, simogatott az esti szellő, és végre a hőmérséklet is európaibb volt.

Nagyban fogyasztgatjuk a romantikus vacsoránkat, amikor egyszercsak arra leszünk figyelmesek, hogy az addig békésen sütögető thai csávó vehemensen elkezd csapkodni egy nagy tekergőző kígyót tőlünk pár méterre. Hát az ütő is megállt bennem, majd amikor odaintettük a pincért, ő egy száz wattos mosoly kíséretében annyit mondott: "Don't worry my friend, this is just a snake from the sea, not dangerous my friend." (aha, hát köszi, utána kicsit összeszorult a gyomrom:) )

A kép még a kígyó előtt készült:

Természetesen a szigeten való lófrálás során lőttünk még pár csodás képet:

A naplementék mindig gyönyörűek voltak, pláne koktéllal vagy sörrel a kézben.

Elérkezett a továbbutazásunk napja, én kicsit szomorú voltam, mert nagyon megszerettem Samuit, meg az ittenieket, de Koh Lanta már nagyon várt ránk. Szóval egy helyi taxis, akinek moszkítók voltka az agyonklímázott verdájában, kivitt minket a Samui reptérre, ami tuti a világ egyik legcukibb reptere :D Növények, nyitott terminál, állatkák, ja és amikor a security ellenőrzésnél nem találtak semmit, hajlongtak, tapsoltak, vigyorogtak, azt hittem megzabálom őket.

És hát jött a következő "billenj ki a komfort zónádból" momentumom. Eredetileg busz-komp megoldással akartunk Lanátra jutni, de ez meglátásunk szerint túl hosszú lett volna, így ad hoc döntöttünk a repjegy vásárlás mellett pár nappal korábban. De akkor még nem volt világos, hogy ATR 72-vel fogunk repülni, ami egy légcsavaros gép.

Szóval kicsit fostam. Hangos volt és mindent jobban lehet rajta érezni, mint egy Airbuson v Boeingen, de hát na, mindent ki kell egyszer próbálni. Ráadásul itt a fülem már csúnyán kezdett begyulladni, eléggé parában voltam, hogy fogja bírni a légnyomás különbséget.De nem kellett volna, mert teljesen rendben volt minden, kábé 50 perc után le is szálltunk Krabi repterén, ahonnan buszos transzferrel jutottunk el Lantára. Folyt köv :)