Újabb hosszú napnak néztünk elébe, amikor a 4. nap felébredtünk a hotelben, csaptunk egy gyors reggelit és elindultunk a reptérre, már reggel is elég ütős páratartalommal kellett szembenéznünk, de sikeresen elvonszoltuk az óriásbőröndöket a metróig, ahol eszméletlen tömeg volt - majd KLIA expressz és kinn is voltunk a reptéren durván egy óra alatt, ezúttal Air Asia-val mentünk, így a KLIA 2-ről indultunk. Egy durván 3.5 órás repülőút után landoltunk Cebu szigetén, ahol a reptér eléggé szocreál benyomást keltett, viszont gyorsan mentek a dolgok, immigration, pénzváltás, csomagok és már szermányoltunk is egy taxit, ami kivitt minket a kikötőbe, hiszen Cebu-ról Bohol egy 2 órás kompúttal elérhető legegyszerűbben. Na itt kezdődtek a problémák, mert a filippínók szeretnek mindenütt fizettetni valamit, először a kompjegy, utána terminal fee, utána meg közölték, hogy egy kompon fel kell adnunk a bőröndjeinket, ezen kicsit meg voltunk lepődve, Gábor el is kezdett akadékoskodni, de végül beadtuk a derekunkat, max elveszik a bőrönd, szóval inkább ettünk egy szenyát meg bámészkodtunk. Itt a terminálon rendkívül sok kakas volt, vicc nélkül, és kőkeményen kukorékoltak is. Mi meg visítva röhögtünk. A komp kis késéssel indult, már be is sötétedett, elég sokkoló volt, amikor egy tengeri imát levetítettek az lcd-ken induláskor, pláne hogy minden második héten elsüllyed valami a térségben, de úgy voltunk vele, hogy fő az optimizmus. Este 9 körül a korom sötétben megérkeztünk Boholra és a bőröndök is meglettek, így egy helyi taxishoz behuppantunk, aki fél óra kacskaringózás után el is szállított minket a hotelünkbe, ami maga volt a földi paradicsom :) A South Palms Resort Panglao-t választottuk, ami az egyik No 1 5*szálloda Boholon és hát tényleg nem tudtam belekötni. Kedvesen fogadtak minket, welcome drink, check in, majd vacsi.

Megkóstoltunk kétféle tavaszi tekercset, majd egy helyi fűszeres csirkét fokhagymás rizzsel, emellé dukált egy helyi San Miguel sör, amit nagyon megszerettünk az ittlétünk alatt. 

A vicces az volt, hogy sötétben nem láttuk rendesen hová érkeztünk meg, de másnap tátottuk a szánkat rendesen. Felébredve semmi kétségünk nem volt, itt kéne megöregedni, de legalább pár évet maradni...

Fehér homokos tengerpart, pálmafák, függőágyak, pihenő zónák, masszázspavilonok, infinity poolok, hááát beszéljenek helyettem inkább a képek. 

A megérkezésünket követő két napon nem meglepő módon a relaxálást választottuk, ami eléggé ránk fért.

Monjduk egyik este a kajába beleválasztottunk, amikoris bátorkodtunk ökörfarkat rendelni, na azt soha többet, még életemben nem örültem így a szobában rejtegetett chipsnek...pedig a felszolgálólány azt mondta, isteni :D

Az egyik papucsomat a reálos zacsiban hoztuk el, így kasszáserzsi feelingben toltuk az ipart, és jó magyar módra ezzel a "príma szatyorral" lófráltunk a beachen.

Lehet hogy a 3. nap valami volt a levegőben...

De Gábor este leinvitált a kihalt tengerpartra, ahol csak a víz morajlását lehetett hallani és leültetett az egyik napozóágyra. Fülledt és meleg volt, hisztiztem is, hogy menjünk vacsizni, mert elolvadok, de ekkor megprödült, letérdelt és feltette a nagy kérdést. Az a röhej, hogy én mindig mindenre tudom, hogy kell reagálni, de ezúttal őszintén meglepődtem, persze egyből rávágtam az "igent", utána meg visongattam még vagy fél órát, de azért meg kell mondjam és ez nagy szó: soha semmiben nem voltam még ennyire biztos :) A méretet egyre eltalálta és a hét minden napjára jut nekem egy gyémánt :)

Az estét egy laza steak vacsival zártuk le. Boldogan aludtunk el, mert másnap igen sok progi várt ránk.